30 Napos Goth Kihívás - 11. Nap

Sziasztok vámpírkáim!
Tudom,hogy rengeteget késtem ezzel a bejegyzéssel,de már két hete iszonyatosan beteg vagyok,úgyhogy kérlek bocsássatok meg nekem!

Elérkeztünk 11.Nap témájához ami a következő:

Számodra a goth egy életstílus?

Nos mióta az eszem tudom,mindig is én voltam a " furcsa lány " mások számára. Már valamiért óvodába kiközösítettek az akkori óvódás társaim és mindig elzavartak,ha velük akartam játszani,vagy teljesen levegőnek néztek,hiába beszéltem hozzájuk,olyan volt mintha ott sem lennék,ezért mindig teljesen egyedül játszottam,sokszor hajlamos voltam magamba beszélni,mintha legalább is lett volna ott valaki. Aztán általános iskolába ugyan azokkal az emberekkel kerültem egy osztályba és gondolom mondanom sem kell,hogy az egész tovább folytatódott,plusz a tanítónéninek se voltam valamiért szimpatikus ( megjegyzem nem csináltam semmit ,de már az első nap kinézet,mert mindenki örült,hogy iskolába járhat csak én nem,mert láttam,hogy ugyan azokkal fogok egy osztályba járni ) . Innentől minden butaságot csináltam,bután viselkedtem,hogy figyeljenek rám de csak rontott a helyzeten. Ezután az ötödiket még ebben az iskolában fejeztem be,de nyáron átköltöztünk ide Zentára. Nos itt se volt jobb a helyzet,hiába is hittem az,hogy majd itt jobb lesz. Sokáig magam hibáztattam,és próbáltam úgy viselkedni mint mások,hátha akkor engemet is szeretni fognak,de nem igazán ment a dolog. Azután 12-13 éves voltam,mikor még az msn volt a menő ,de akkor még fb nem volt.csak myvip meg poznanici ( szerb közösségi oldal volt,olyan volt mint a myvip ) és ott ismertem meg egy lányt és jöttem rá,hogy nem vagyok egyedül. Ő mutatta nekem először Tim Burton,Poe és Sopor munkásságát és rögtön beleszeretem abba az elvont világba,teljesen új volt de nagyon imádtam,vonzott. Ezek után emlékszem ki is vettem az iskola könyvtárából Edgar Allan Poe egyik könyvét,és a könyvtáros nő ez miatt jól meg is bámult. Ezután az akkori telefonom amin nagy szó volt,hogy lehet zenét hallgatni és rá rakni rá,már nem csak infrával arra rá pakoltam egy csomó zenét Soportól,akkoriba kaptam az első fülhallgatóm és hallgattam az én kis zeném minden nap az iskolába,ami átsegített ezen az időszakon,legalább nem hallottam hogy mások rólam beszélnek,és kibírtam a külvilágot zárni. Ekkor kezdett el a ruha táram teljesen feketévé válni,kezdtem el a halál fejes,denevéres,véres,temetős,vámpíros,boszorkányos világ felé egyre jobban nyitni,és ez a világ engemet egy folytában lenyűgözött. Még eddig azt hittem,hogy a világon sehol se találom meg a helyem most nagyon is úgy éreztem,hogy végre megtaláltam,és nem is voltam egyedül mert ott volt a volt legjobb barátnőm. Elkezdtem a pusztulást lerajzolni,sokszor megfogalmazni az iskolába is,ha volt valami feladat akkor próbáltam ennek a szépségét átvinni,de csak azt értem el vele,hogy mindenki hülyének nézett,és a teljes fekete ruházatom miatt még jobban kinéztek,sokszor a tanáraim is leszóltak miatta. Ez aztán folytatódott középiskolába. Ekkor már volt fb-m,de valahogy ezeket a goth csoportokat fb-n és embereket csak egy éve találtam meg,azóta nagyon is tudom hogy tényleg nem vagyok egyedül és már egy ilyen találkozón is voltam ami fantasztikus volt,ahogy az emberek is azok akiket megismertem. Megtaláltam végre a helyem és most már nem vagyok az a depressziós lány aki voltam és nagyon büszke vagyok magamra,hogy a sok fájdalom és bántás ellenére én mind végig önmagam maradtam és nem álltam be a birka nyájba a többi közé :)